Hamarosan...

 

                  

                                                            Agykontroll klub

 

Kedves Agykontrollt végzettek!

 

Májustól Agykontroll klub indul Nagykőrösön és hamarosan Budapesten is, havi egy alkalommal. Érdeklődés esetén külön gyermek agykontroll klub is indul, végzett gyerek agykontrollosoknak.

Nagyon fontos a megtanult technikák mindennapokba integrálása. Tudni kell és elfogadni, hogy nem használunk mindig minden technikát. A 4 nap folyamán tanultakat úgy kell elképzelni, mint egy szerszámosládát tele szerszámokkal. Mindig azt a szerszámot vesszük elő, amelyik a leghatékonyabb az adott probléma megoldásához. Könnyen előfordulhat, hogy egyes technikákat csak hónapok múltán vesszük elő, mert akkor van rá szükségünk. Ezért fontos leporolni a technikákat, és felfrissíteni, melyiket mire is használhatjuk.

A klubfoglalkozások során megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, labormunkákat végzünk és dobozból kihúzott eseteken dolgozunk csoportosan.

 Agykontroll speciális foglalkozásokon Tolle előadásokat nézünk meg DVD-ről, majd megvitatjuk.

 Hogy kedvet csináljak a foglalkozásokhoz, valamint ahhoz, hogy minél többen elvégezzék az agykontroll tanfolyamot , majd eljöjjön hozzánk gyakorolni, saját tapasztalataimat szeretném megosztani.

Én rendszeresen alkalmazom az agykontroll technikákat, egész családom „agykontrollos”, az eltelt évek folyamán nagyon sok sikerélményem volt.

Mindegyik, amelyiket leírom, a valóságnak megfelel. Sokszor hihetetlennek tűnik, de kérem, higgyék el, nem vagyok csodabogár, csak élek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket kaptam a tanfolyam elvégzésével és a lényeg…hogy csinálom. .-) 

 Hát akkor nézzük a történeteket:

 Egy kicsit rendhagyóan kezdem a történeteim leírását, a végén ki fog derülni, miért is…

 Nyolcadik osztályból kilépve izgatottan készülődtem a gimnáziumra. Általánosban mi voltunk a „nagyok”, most pedig újra mi lettünk a „kicsi elsősök”. Beléptem a gimnázium kapuján, az ajtó óriási volt, majdnem fejmagasságban a szintén óriási kilincs. Majd az a tágas tér a folyosó és a komolyan kanyargó lépcső, a tanári kar, aki magázódott, majd igyekezett minél előbb leszögezni: „Ide nem kötelező járni.” Jöttek a számonkérések, ki milyen tudással érkezett egykori iskolájából. Izgultam, rendszerese folyt a víz a tenyeremből és egy idő után ólmos fáradtságot éreztem, már reggel.

 Orvosi vizsgálatra mentem, és az orvos furcsán nézett rám:

 - Neked mindig ilyen gyorsan ver a szíved?

-  Hát, nem szeretek orvoshoz járni, meg aztán gimnáziumot kezdtem, biztos azért.”

 - Azért elvégzünk egy-két vizsgálatot – mondta

Vérvétel, EKG stb. Majd megállapították, hogy szívizomgyulladásom van.

Kisgyermekkorom óta rendszeresen be volt gyulladva a mandulám, és csak 13 évesen került sor arra, hogy kivegyék. Valószínűleg a tartós gyulladás okozta a szívizom gyulladását is.

Igen rosszul voltam. Rendszeres orvosi felügyelet, vérvételek, gyógyszerek, így csináltam végig az első gimis évem.

Majd amikor jobbak lettek az eredményeim, én még mindig igen rosszul éreztem magam: fáradékonyság, rendszeres fejfájás, úgy éreztem, nem önmagam vagyok.

 Ekkor vettem észre, hogy amikor lefekszem és ellazítom magam, olyan, mintha minden tagom és a testem belesüllyedne az ágyba, vagy amikor a szőnyegre feküdtem a szőnyegbe, akkor nem érzem a fáradtságot egészen hasonlatosan érzem magam, mint a betegségem előtt.

Reggel, valamikor napközben és este tudatosan figyeltem ezt az állapotot és fenntartottam ezt az érzést. Egyszer csak azt találtam mondani magamnak: „ Amikor kinyitom a szemem, ugyanúgy fogom érezni magam, mint azelőtt.” Vagy: Amikor este csináltam elalvás előtt úgy mondtam: „Reggel amikor kinyitom a szemem, ugyanúgy fogom érezni magam, mint azelőtt.”

Aztán kinyitottam a szemem és semmi nem történt. Eleinte. De lazítás közben nagyon jól éreztem magam, egyre jobban. Ezért aztán rendszeresen végeztem ezt a „gyakorlatot.”

 Egyszer csak 3 hónap múlva: Este szintén, amikor lefeküdtem, ellazítottam magam, elmondtam a már mantrává vált mondatom, majd elaludtam. Reggel, amikor felébredtem, nem nyitottam ki a szemem, élveztem a laza állapotot és azt mondtam: „Mindjárt kinyitom a szemem, és úgy fogom érezni magam, mint azelőtt.”

Kinyitottam, és… megmozgattam a tagjaimat, nem jött az ólmos fáradtság. Felültem, mozogtam… és úgy éreztem magam, mint a betegségem előtt vagy még jobban!

Fantasztikus érzés volt…és mindez 1982-ben. Ekkor még nem volt ismeretes az Agykontroll Magyarországon.

Amikor 2004-ben elmentem az Agykontroll tanfolyamra és tanultuk a technikákat, döbbentem rá, hisz én ezt a technikát alkalmaztam akkor ott a betegségem idején! Agykontrollos technikával lettem jobban.

Hát emiatt rendhagyó az én első történetem. Mindenkiben benne van a képesség, biztosan sokan alkalmazzuk is tudatosan vagy tudattalanul.

De nagyon jó dolog tudatosítani, mert ekkor egy bármikor elővehető technikává erősödik és nem hisszük azt, hogy az egy egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt.

 

                                                                            II.

 Ahhoz, hogy kineziológus szakvizsgát le lehessen tenni, először szakvizsgát kell tenni anatómiából és általános természetgyógyászatból.

Az anatómia vizsgára készültem. Mindezek mellett továbbra is vezettem a szalonom, minden második hétvégén iskolába jártam, és ott volt még a háztartás, gyerekek és minden, ami a családi élethez tartozik.

Agykontrollos technikát alkalmaztam a tanuláshoz és a „vizsga helyzetre is dolgoztam”.

Bétában –tehát a mindennapi jövés-menésben- is megteremtettem az ideális feltételeket az agykontrollos programozáshoz.

Először is stratégiai tervet készítettem. Elővettem a naptáram, bejegyeztem a vizsga időpontját. Vissza számoltam 3 hetet, amikorra már csak a megtanult anyag ismétlését terveztem. Majd megnéztem, mennyi hét van még ezen kívül.

Az anatómiai jegyzet hátsó oldalára lapoztam, megnéztem hány oldalas? Elosztottam a hét hétköznapjainak napjával. (Hétvégéken suliban voltam vagy pedig a héten megtanult anyag ismétlését terveztem)

Így kiderült egy nap alatt hány oldalt kell átvennem.

Használtam színes kihúzókat, a számomra nehezebb részt oldalt megjegyeztem az adott színnel.

A latin szavakat pedig minden este elalvás előtt átolvastam, úgy gondoltam, ha többször átolvasom őket vizsgáig rögzülni fognak.

Most azt gondolhatja a Kedves Olvasó, könnyű nekem, biztos jó sok időm volt a tanulásra, ha ezt a módszert időm volt végigcsinálni.

De tévedés. Épp hogy, nagyon kevés időm volt. Többnyire reggeltől estig dolgoztam, vagy lótás-futás volt. Este 11 után ültem le tanulni, vagy reggel 5-kor keltem és tanultam. A családom abban az időben ezt látta: Mikor mennek aludni, ülök és tanulok, mikor felkelnek ülök és tanulok.

Tehát a módszerem így nézett ki:

1. Alfába mentem, beazonosítottam az érzéseimet: bizony féltem, izgultam, hogyan lesz időm és energiám ennyi anyagot és latin kifejezést(!) megtanulni úgy, hogy magamtól is elvárható eredményt érjek majd el?

     Jól beleéltem magam, majd letöröltem a képet, kicsit oldalra toltam, fehér keret: és     jött a pozitív vizualizáció: láttam magam előtt, hogy mindenre van időm, pontosan beleférek az időbe, magabiztos vagyok. Majd vizualizáltam a vizsga napját: már előző estétől, mindent úgy képzeltem el, ahogy szerettem volna, hogy történjen.

    Végül elképzeltem, hogy a vizsgám 98%-os lesz.

 (Miért épp 98%? Hát igen, ezzel teszteltem az agykontroll technika működését. Úgy gondoltam, hogyha kellő mennyiséget tanulok, igen is előfordulhat, hogy mindent tudok. De mindenképpen nagyon jó eredményt akartam elérni. Ezért meghatároztam, hogy mi azaz eredmény, amit el tudok fogadni és valószínűsítheti, hogy a technika is működik. 100%-os eredménynél mondhattam volna, hát persze, 99%nál még mindig ráfoghattam volna a véletlenre. De hogy 98%-os legyen… itt már el tudom hinni, hogy a technika is dolgozott.)

Minden nap, ha volt egy kis időm, lementem alfába és érzékletesen végiggondoltam a pozitív történést a vizsgát, ha kellett tovább színeztem.

 Tanulás: A nyugalom hangjai CD sorozatot használtam. (Most már vannak komolyzenei CD-k is). Nagyon halkra vettem, hogy épp halljam. Hangosan elolvastam az anyagot, tudatosítottam a színeket is. . Amikor az anatómia részt tanultam elképzeltem magam átlátszó műanyagként és mindig vizualizáltam azt a szervet, amiről épp tanultam.

 Majd alfába mentem, elképzeltem magam elé a könyvet, majd magamat átlátszóként és elismételtem az anyagot. Ha valahol elakadtam, azt elképzeltem homályként és azt mondtam: „Amikor újra bétában leszek elolvasom azt a részt ezzel feltisztul a homály.”

 Hétvégén átismételtem a heti anyagot. A vizsga előtt 3 héttel már csak ismételtem.

Az üresjáratokat, mint vonaton utazás vizualizálással töltöttem.

Eljött a vizsga napja. Reggel alfában végig gondoltam a napom. Minden úgy alakult, ahogy terveztem. Lezajlott a vizsga. Egyetlen dolgot nem tudtam: a tüdőgyulladást latinul. A mellettem ülő tudta, felém fordította a papírját, de nem tudtam elolvasni az írását. Nem baj, gondoltam. A többi úgyis jó.

Kb. 3 hét múlva tudtuk megnézni a vizsgánk eredményét. Már nagyon kíváncsi voltam, hogyan is fogom elérni a 98%-ot?

Délelőtt 10 órától lehetett az interneten megnézni az eredményt. Izgatottan kerestem a kódomat: igen, 98 pont=98%.!!!

De mi lehetett a másik tévedésem?

Végignéztem a megoldó kulcsot és nem vettem észre az egyik kérdést: mi a pszoriázis?

Erre a választ akkor is tudtam, amikor még nem tanultam anatómiát! És mi történt?

Nem vettem észre a kérdést! Nem írtam oda a megoldást!

„Elintézte az agyam vagy a tudatalattim a dolgot: ha már  mindent megtanultam, akkor így legyen meg a hiba, ne vegye észre a kérdést.

Hát nem fantasztikus?

                                                                       III.

Egyik ismerősöm gyereke még óvodáskorában 6 évesen is időnként éjszaka bepisilt. Mindenféle vizsgálatokat elvégeztek nála, mindent rendben találtak. Ekkor jutott eszembe, hogy alkalmazom a szubjektív kommunikációs technikát, az éjszakai üzenetküldést. Így is lett. Este, mikor lefeküdtem, beprogramoztam, hogy akkor fogok felébredni, amikor ő legjobban udja fogadni az üzenetemet. Éjjel amikor felébredtem, szintemre mentem, majd megüzentem neki, hogy miért is lenne az ő számára előnyös, hogyha nem pisilna be éjjelente. Majd elaludtam.

Ezt csináltam kb. 6-7 éjjel, amikor egyik nap éppen ebédeltem, mikor egy erős gondolat érkezett, az ő hangján: "Addig is csak velem foglalkoznak." 

Nagyon meglepődtem, hiszen egyáltalán nem foglalkoztam abban a pillanatban az ő dolgával, sőt teljesen mást csináltam. Találkoztam a szüleivel és elmondtam a tapasztalatomat. Mondtam, nézzék meg, hogyan tudnának egy kicsit többet foglalkozni a gyerekkel, vagy az együtt töltött órákat tartalmasabbá tenni. 

Hamarosan visszajeleztek, hogy megoldódott a "probléma". Mivel azelőtt is minden este együtt voltak, úgy változtattak a dolgon, hogy a tevékenységekbe bevonták a gyermeket, együtt készítették a vacsorát stb. és közben beszélgettek. Hát úgy látszik nem a mennyiségi hanem a minőségi együttléten kellett módosítani, mindannyiuk legnagyobb megelégedésére.

                                                                                 IV.

 Körülbelül 5 évvel ezelőtt történt. Egy vasárnap reggel arra ébredtem, hogy valahonnét olyan hangot hallok, mintha fémet vágnának valamilyen fűrész lappal. Mérgelődtem is, vasárnap reggel nem hagyják az embert aludni! Forogtam, különböző frekvenciákon, hangmagasságokon keresztül hol visított, hol mélyebben de fűrészeltek.

Hát itt nem lehet aludni. Felkeltem. Átmentem a ház másik felébe...és ugyanolyan hangosan hallottam a fémes visító hangot. Meglepődtem. Hirtelen gyanúm támadt. Befogtam mindkét fülemet...  és... úgyanúgy hallottam a visító hangot! Úristen! Nekem a füleim zúgnak! Ez a hang a két fülem között a fejemből jön. Nagyon ideges lettem. Vártam a hétfőt elmentem az orvoshoz. Az orvos hümmögött, elővett egy hangvillát, megpendítette és a homlokom, majd a fejem tetejére állította, majd kérdezte, honnét hallom a hangot? Én megmondtam. 

A diagnózis: - Hölgyem, Önnek vagy nagyon jó a hallása vagy nagyon rossz. - mondta az orvos. 

- Erre pontosan tudok válaszolni -mondtam.  - Az én hallásom nagyon jó. Még a suttogást is meghallom több méterről. De zúg a fülem.

Hát ezzel nem tudott mit kezdeni.  Főként amikor csend volt körülöttem, és éjjel főként hajnaltájban volt a legerősebb.

Kezembe kellett vennem a dolgokat. Esténként először is halkra bekapcsoltam a rádiót és elalváskor arra koncentráltam. Tehát kifelé koncentráltam.

Majd elképzeltem a fejem közepébe egy olyan gombot amivel lejebb lehet venni a hangerőt. Képzeletben egy kicsit halkabbra  vettem a fejemben lévő zúgást.

Majd minden este egyre halkabbra és halkabbra. A valós rádiót is egyre halkabbra vettem.

Egyik reggel csendre ébredtem.  Befogtam a fülem, és úgy is csend volt! Élveztem a csendet! Az első héten  ha tehettem semmilyen zajforrást nem kapcsoltam be, mert "hallani akartam" a csendet. Egy hét múlva mertem elmondani  a családomnak, hogy elmúlt a fülzúgásom. Fantasztikus élmény volt, szabadnak éa határtalannak éreztem magam.

            

                                                                                       V.

  Elvégeztem az agykontroll ultrát is. Ezután történt a következő eset.

Vasárnapi ebédfőzés közben a nokedlit szaggattam a forró vízbe. De közben másra is figyeltem, hátrébléptem, a szaggató belecsúszott a forró vízbe és szépen belecsobban a bal kezem is. Főleg a hüvelykujjam és környéke forrázódott le. Gyorsan engedtem rá hideg vizet, majd az "elmúlt, nem fáj, nem éget" formulával kesztyű érzéstelenítést végeztem. Majd ebédeltünk.

Ebéd után lefeküdtem, a fejem fölé tettem a kezem. Ellazultam a szokásos módon. Használtam a Nyugalom hangjai meditációs zenét is. Majd elképzeltem, hogy összeapcsolódom az Univerzumból áramló energiával, mely beáramli a fejem tetején és megfürdőzik benne a fejem fölé tartott kezem.

Először nagyon, szinte elviselhetetlenül el kezdett fájni a kezem, pont úgy, mint amikor belemártottam a vízbe. Majd fokozatosan enyhült. Később belealudtam. amikor felébredtem, már késő délután volt. Meglepődve néztem a kezem, hogy szinte alig látszik a sérülés. Mutattam a férjemnek is, ő is nagyon meglepődött, hiszen tanuja volt az esetnek és látta az eredményt is.

Másnap nem látszott szinte semmi. Annyi történt, hogy a hüvelykujjam közepén egy keskeny csíkban később enyhén lehámlott a bőr, de semmi fájdalom nem volt.

Ilyen gyors eredményre azért nem számítottam. Nagyon örültem, hogy újabb technikával gyarapodott a "szerszámosládám" és ilyen jól működik.