Stresszoldás 60+ éveseknek

„Eldönthetem, mit is akarok csinálni, anélkül, hogy alkalmazkodnom kell olyanokhoz, akikhez nem szeretnék.” korszak

Az elmúlt években kiemelkedő számú 60 év körüli ember jött el hozzám depressziós és a hozzá tartozó tünet együttessel, ezért fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla, mi is okozhat konfliktust ebben a korszakban.

• A gyerekek már régóta kirepültek és kialakult a saját családi életük. Az unokák is felnőttek, legalábbis annyira, hogy nincs szükség arra, hogy vigyázni kelljen rájuk, amíg a szülők dolgoznak. Nincs már rám szükség.”- érzés nagyon veszélyessé válhat.

A “Mire használhatom fel a felszabadult időmet?” gondolkodásmód kiváló ennek az állapotnak a kivédésére.

• Azzal, hogy akár 65 évre is kitolódott a nyugdíj korhatára, magával hozott különböző élethelyzeteket, ami szorongást vált ki.

A felgyorsult technikai fejlődés következtében sok olyan munkabeosztás feleslegessé vált, megszűnt, ami egy munkakört jelentett. Pl. nézzünk egy 62 éves férfit, aki raktárosként helyezkedett el még annak idején. Pontosan meg tudja mondani, melyik eszköz, anyag hol van a raktárban és hány darab van belőle. Fejből. Maximum egy kézzel kitöltött táblázatba írta be, leltár idején. Mi van most? Megérkezik az újabb munkaerő, friss számítógépes ismeretekkel. Nincs szükség arra, hogy fejből tudja, mi, hol, és hány darab. Odamegy a számítógéphez, rákattint a megfelelő oldalra és már mondja is.

62 évesünk egyáltalán nem érzi magát butábbnak, sőt, és igaza van! De már nem akarja megtanulni a számítógép kezelését, mert tudja, nincs rá szüksége plusz eszközre ahhoz, hogy tudja a választ. Akkor minek? És elkezd szorongani. Mi lesz, ha elküldik azért, mert nem akarja megtanulni az új rendszert? Azért sem, mert jobban bízik a több évtizedes rutinjában, és azért sem, mert arra a pár évre, minek? És szorong, minden nap, amikor bemegy dolgozni, mikor közlik vele, hogy mehet.

• A másik, aki fél, hogyha nyugdíjas lesz, akkor az azt jelenti, hogy mindjárt meghal. Azt látta a volt munkatársain, ismerősein, hogy még egy évet sem töltöttek nyugdíjban és kész, vége.
  
  
• A következő, aki nem fél ugyan a haláltól, de úgy érzi, hogy a nyugdíjazásával egyben papírt kap arról, hogy ő már öreg, pedig egyáltalán nem érzi ezt.
  
  
• A következő szorongást kiváltó tényező: Amikor a szülők támogatták anyagilag a gyermekeiket, amikor kirepültek a fészekből és akkor ezt így is látták jónak. Viszont azóta már eltelt 10-15 év, és a gyerekek, akik már maguk is meglett felnőttek, még mindig elvárják az anyagi támogatást, mert már megszokták, vagy mert egyébként mit is kezdenének az „öregek azzal a pénzzel”.

Biztosan sok ebben a korszakban kialakult konfliktus helyzet van, kiemeltem belőlük néhány nagyon jellemzőt.

Ami átsegít a 60. év küszöbén, az mindig az, hogy legyenek tervek, legyenek célok. Ha eddig nem tettétek, akkor most itt a lehetőség és menjetek, utazzatok, pihenjenek, csináljatok olyat, amitől megfosztottátok magatkat. Minden évnek megvannak a lehetőségei.

Nagyon jó nyugdíjas klubokat látok, tele életvidám idősekkel. Csak el kell indulni és belekeveredni a társaságba. A jókedv, a lendület ragadós. Miért? Mert mindannyian, ott belül 5-6 éves kisgyerekek vagyunk, aki vágyik a játékosságra, a vidámságra. Ezért ez a belső kisgyerek még akkor is, ha már hosszú évek óta, nem foglalkoztál vele, nagyon gyorsan megbocsájt és vidámmá válik.

Minden korszaknak meg van a nehézsége és a szépsége is. Csak Rajtad múlik, melyiket akarod észrevenni. Csak annyit kérek: gondolj a belső kisgyerekre.

Ha egy kis noszogatás, lendület kell, hívj, segítek!